Templom

Leaving the park

Itt a vége a london park sorozatnak.
London sosem áll meg, mégis könnyen találsz egy kis megnyugvást a parkjaiban – ezt szeretném veled megosztani ebben a sorozatban.

Igazi városnézés

Európában nem lehet teljes a városnézés egy-két templom nélkül. Igaz ez Münchenre is.
Még ha nem is vagy vallásos, ha közös nincs a művészettörténethez, akkor is meg tudsz különböztetni pár templomtípust. Ez a München központjában álló templomot nem lehet túlzott díszítéssel vádolni. Letisztult, dekoráció nélküli falai még inkább kihangsúlyozzák a templom méreteit, struktúráját. És egyben meghatározzák a képek utószterkesztését, ahol szintén ezen elemek kiemelésére törekedtem!

Tárd fel

A képen egy bejáratot láthatsz. Hogy tárd fel … sok mindent.
Több mint egy évvel ezelőtt meglátogattam a Sagrada Familia épületét Barcelonában (igen, böngészem az archivumot). Millió apró de gyönyörű részletben lehet elveszni, ahogy megpróbáljuk befogadni az épületet.
Jó példa a bejárati ajtó. Úgy érzem nemcsak az épületbe bejutást segíti. Az ajtó található szavak és díszek segítik a látogatót is megnyílni, elgondolkodni. Elmerengve a részletekben a megfelelő hangulatban lépünk a templomba.

Egy csepp csend

Az előző cikkben bemutatott albumot kiegészítettem pár új képpel. Táncos képekkel. Mégis a mai téma valami más.
Minden héten van egy kulturális esemény nap Herrangben, ahol az egyik lehetőség egy közeli régi templom látogatása. Természetesen egy másik napot választottam, így egyedül lehettem ott. Különleges élmény és tapasztalat teljes csendben egyedül ülni – miután napokig megállás nélkül szól körülötted a zene.
A hatást tovább fokozta, hogy a templom különböző korok művészeti stílusait keveri egész különleges módon, így véletlenül sem hasonlít az emlékeidben található “hogyan is néz ki egy templom” képhez. Így hát fél órán keresztül ültem – anélkül, hogy egyet is kattintottam volna. Ezalatt elkezdett bennem formálódni a gondolat, hogy is tudnám megörökíteni a helyet. És bár láthatod a templom nagy részét két képen is, mégis a részletekre összpontosítottam – úgy érzem a hangulat ott rejtőzik.
És mit találtam a részletekben? A tökéletlenséget! Az egyenesek nem egyenesek, a falak girbék-gurbák, itt-ott repedések taglalják. Ezért szerettem. Meg az anyagok érezhető mintázata miatt. Igen, ez még NEM digitális.
És most addig szerkeszettem a képeket, amíg tökéletesek nem lettek – a tökéletlen bemutatására!