Utazás

Mást keresve

Mindig valami újat keresünk.
És ha mégis egy ismerős helyen kötünk ki, akkor próbáljuk valahogy másképp elkapni a pillanatot – nem akarunk egy újabb szokásos Eiffel torony képet gyártani
Idén hatodszorra voltam Herrang-ben, ahol vagy százan készítenek képeket a nagy táncos eseményről. Így most mutatnák pár képet a kis csendes településről.

Vakáció

Megérkeztem egy hosszabb vakációról… persze nem üres kézzel tértem vissza!
És bár vakáción voltam, mégis egyszer-egyszer le kellett ülnöm a gép elé, hogy elintézzek pár dolgot. Így már igazán nem voltam ráhangolódva új képek feltöltésére.
Annál inkább voltam ráhangolódva új képek készítésére!
Mennyire? Nagyon. A következő képekért vérünket adtuk a modellel. Minden tele volt szúnyogokkal. Én pedig vagy fél órát feküdtem az úttesten egy helyben … több csípésem van mint képem. De újból megcsinálnám!

A világosság és sötétség határán

Nem volt még sötét, de már világos sem.
Nem könnyű leírni. Mert már kevés részlet látszik, de még pontosan látod a körvonalakat. Már meresztened kell a szemed, de talán még nem kapcsolnál villanyt.
Na ez egy tökéletes időpont fotózásra!

Úton…

…jó hangulatban
Az elmúlt hónapokban rengeteget kellett vezetnem, több mint 1000 km-t. Persze időre mentem. Nem volt valami nagy élmény. Rengeteg gyönyörű helyet érintettünk, amelyekből semmit nem vettem észre.
Pedig úton lenni nagyszerű, csak le kell hozzá lassulni.

Várakozás

Csak a nagyon türelmesekből lesznek jó fotósok, hiszen egyszer-egyszer akár évekig is várni kell egy adott pillanatra.
Először elképzeled a képet (pl. egy kép egy híres emberrel) és npokat, hónapokat, akár éveket is vársz, amíg össze nem jön.
Ez a sorozat nem egészen így készült. Egy barátunkkal akartunk találkozni Ljubljanában. Úgy negyedórányi távolságra volt, így tettünk egy rövid sétát a szép napsütésben. Kamerát persze vittem, nem hagyom az autóban. Elég gyorsan nyilvánvaló lett, hogy minden passzol egy-két fotóhoz, így előkaptam a gépet. Eddig türelmetlen voltam, nem akartam várni az ismerősre. Most pedig olyan közelinek tűnt a 15 perc, húztam volna még egy kicsit.
És most nem tudom kivárni, hogy újból várhassak!

Igazi városnézés

Európában nem lehet teljes a városnézés egy-két templom nélkül. Igaz ez Münchenre is.
Még ha nem is vagy vallásos, ha közös nincs a művészettörténethez, akkor is meg tudsz különböztetni pár templomtípust. Ez a München központjában álló templomot nem lehet túlzott díszítéssel vádolni. Letisztult, dekoráció nélküli falai még inkább kihangsúlyozzák a templom méreteit, struktúráját. És egyben meghatározzák a képek utószterkesztését, ahol szintén ezen elemek kiemelésére törekedtem!

Városnézés lustálkodva

Bizonyára neked is van olyan emléked, hogy lejárod a lábad és küzdesz a túristák hadával, hogy meg tudd nézni az összes fontos nevezetességet?
Milyen jó lenne mindezt elkerülni! Tömeg és órás séták nélkül! München gondolt rájuk is! A belvárosban van egy kis modell a belvárosról. Kényelmesen és stresszmentesen lehet megnézni az összes épületet – igaz csak kívülről!

Visszatérés a tetthelyre


Egy idő után természetes, hogy útjaid egy része már ismerős helyekre visz téged. Meglátogatni ismerősöket, ismerős helyeket – és persze fotókat készíteni.
Kérdés persze, hogy tudunk-e valami újat alkotni, tudunk-e hozzátenni a korábbiakhoz? Mennyire határozza meg a képeket az adott pillanatbeli hangulatom? A fotók majd elárulják!
Szóval idén újból ellátogattam az Octoberfest Lindy Exchange-re Münchenbe, Németországba. Ezen a csoportképen láthatjátok azokat, akik hasonló döntést hoztak!
A képet érdemes letölteni, mert nagy felbontású, így láthatod az arcok részleteit is!

Falfirka

Egyszerűen nem tudjuk megállni, hogy bele ne kiáltsuk a világba, hogy mit gondolunk. Még akkor is ha ezzel kárt okozunk
A belvárosok falai tele vannak graffitikkel. Az éttermek asztalai, az utcák fái mind tele vannak kéretlne üzenetekkel. Talán majd változik valamennyit a mostani új internetes közösségi oldalak (mint pl. Facebook) hatására, ahol erőfeszítés és károkozás nélkül tudathatod fontos gondolataidat több száz emberrel (virtuális falfirka).
Annak ellenére, hogy hozzászoktam ezekhez az üzenetekhez, meglepődtem, amikor ezeket észrevettem. A képeket Franiaországban, Montpellier-ben készítettem a Jardin des Plantes botanikus kertben. Az egyik legrégebbi botanikus kertben. Szerintem az ilyen helyek más üzeneteket kell hordozniuk.

Hazafelé

Amikor ilyen téma hever előtted, nehéz elindulnod hazafelé. Persze lehet, hogy más nehézséggel is szembe kell nézned.
A naplemente, a táj, és a fák között futó út gyönyörű befejezést adott a napnak. És még a hangulata is megfelelő volt – irány haza mondja a kép.
Ami nem volt ennyire egyszerű. Megpróbáltuk levágni az utat visszafelé. Ami persze nem sikerült és eltévedtünk. Így elindultunk a legközelebbi település fele, mert már nagyon sötétedett. A faluban rájöttünk, hogy a hegynek a másik oldalára érkezünk, mint ahol az autó áll. Így elkezdtünk egy fuvart keresni. Fél óra keresgélés után találtunk egy kedves helybelit, aki átvitt minket az autónkhoz.
Szívesen bolyonganék így minden nap, ha ilyen képek járnának hozzá!